Esküvői ruha

Kalapot a násznépnek?!

A kalap hol diadalmaskodó divatkellék, hol felesleges rossz. Az elmúlt néhány évtizedben nemigen láthattuk itthon a polgári kultúra ezen kellékét, míg persze külföldön töretlenül megmaradt az elegancia kísérőjeként. Igaz, a hölgyek és urak nem hordták olyan töretlen kitartással, mindennap, mint mondjuk a XIX. században, de mégis a jólöltözöttség fokmérője volt.

Persze definiálnunk kell, mit is nevezünk kalapnak?
A kalapdivat fura utat járt be: eredetileg pusztán az időjárás viszontagságaitól volt hivatva védeni viselőjét. Így született a fátyol, turbán, vietnámi kalap, de még az indiánok tolldísze is. Az arany hajrecék, gyöngyös főkötők és párták, hímzett hajzsákok, kapucnik, csuklyák, cilinderek és valahol a parókák is mind az emberi fej védelmére készültek. A definíció szerint a kalap egy kemény fejfedő, általában karimával. S ha azt hisszük, hogy a kalapot nagyon régóta viseljük, meglepődünk, hiszen a XVIII/XIX. század kalapjai is sokszor valamiféle átmenetek voltak a sildes sapka és fejkötő között. Mindez a divat pedig elsősorban az emelkedettebb társadalmi rétegekre volt jellemző, mert a dolgozó rétegek megelégedtek valamiféle fejkendővel. A lényeg az volt, hogy “hajadon” főtt csak hajadon járt, az asszonyok pedig fedett fővel…

Mikorra datálhatjuk a nagy karimás, nőies kalapok megjelenését?
A manapság kisbabák fején fodrosodó “főkötők” (capotte) előnytelen formájuk ellenére hosszasan tartották magukat, s csak a XIX. század végére mentek ki a fiatalok divatjából; csak a középkorú asszonyok gyér haján trónoltak háborítatlanul halálukig.

Milyen ma a kalapdivat?
Ugyan korszakonként és alkalmanként változik a forma: hol fejre simuló nyúlszőr fürdősapka, hol hatalmas és díszített malomkerék, elmondhatjuk, hogy manapság a XIX. század formái hódítanak: a karimátlan toque-kalapoktól kezdve a lefelé görbülő karimájú “cloche”-okon (harang) és felfelé görbülő bubi-kalapokon át a férfiszekrényből lopott cilinderformákig és a régóta közkedvelt Girardi-ig, mely egy bécsi színészről kapta a nevét.

A női kalapokat a XIX. sz. végéig szakosodott férfi iparosok gyártották éppúgy, mint a fűzőt vagy a topánkákat, a kellékesnél pedig kalapdíszeket lehetett vásárolni. A XIX. sz.-i kalapok kész művészeti remekművek voltak. A nagy karimás kalapok, melyek főleg a századvég erőteljesen fűzött derekaihoz hatottak grandiózusan, egész erdőnyi énekesmadárnak nyújtottak leszállópályát Afrika buja növényzete helyett. A selyemkalapokat formázott filcre feszítették, de készültek nyúlszőrkalapok és szőrkucsmák is, melyeket manapság is garantáltan felvennénk. 

A kalapok súlyával és levegő-áteresztő képességével ugyan volt némi gond, de ez az akkori, fűzött mártíroknak nyilván fel sem tűnt. A századelőre letisztult a kalapdivat: az akkori, szellemileg már felvilágosult neveltetésű úrilányok praktikumot és emancipációt hirdettek. Minél jobban terjedt a női munka, annál inkább divatba jött az egyszerű, színben a ruhával harmonizáló kalapocska, s vele eredetileg a népviseletből származó kétrészes komplék, a női kosztümök. A kalap a XXI. században, a polgári ízlésnek megfelelően ismét az elegancia kifejezési módja, egy adott ünnepi alkalom emelésére szolgáló kellék, és ezt a presztízsfunkciót tölti be a női ruházkodásban. Ilyen módon az alkalmi kosztümök és ruhák társa. 

Ami az esküvőket illeti, nagyon sokan fordulnak hozzám azzal a kérdéssel, hogy kell-e a kalap egy ilyen alkalomra? A kérdés mögött természetesen a protokollkérdések iránti érdeklődés bújik meg. Azaz, hogy egyáltalán előírás-e a kalap? A kérdésre adható válasz teljesen egyértelmű: nem! Semmilyen előírás nem vehet rá minket arra, hogy kalapot vegyünk, ha nem szeretnénk. A hölgyekre ugyan jellemzőbb, hogy kalapot vegyenek fel egy elegáns ruhához, azonban az uraknál az öltönyhöz hordott kalap ugyanolyan ritka, mint a frakkhoz felvett cilinder. A legtöbb ember télen vesz fel fejfedőt, ha a feje fázik, azonban alkalmakra nem érzi szükségét. És ez jó így, hiszen nem kötelező. Egy olyan eseményen, ahol vélhetően sokan fognak kalapot hordani, azért érdemes igazodni, hogy ne lógjunk ki a sorból. 

menyasszony szempontjából egy protokoll szakértő egyszer azt írta, a polgári esküvő kelléke a kalap, az egyházié a fátyol, s én igazat adok neki. Egy csinos, pasztellszínű vagy fehér kiskosztümhöz igen emelkedett, csinos viselet egy színben és anyagban hozzá illő kalap. Ugyanakkor a kalap helyett felvehet a menyasszony kis bóbitát, félrecsapott minikalapkát is. Manapság még a királyi ceremóniákon is láthatunk ilyen jellegű tolldíszeket, pedig ők aztán tudják, mi “dukál”.

polgári szertartáson viselt kalap divatja azért is elfogadható, mert a ceremónia maga rövid, és utána van idő a haj rendbetételére. Hiszen ne tagadjuk, hölgyeim – mi elsősorban azért ódzkodunk a kalaptól, mert szétnyomja a hajat, s alatta jól bepárásodik a fej. Az örömanyák számára, akik az egész szertartáson részt vesznek, tehát együtt ebédelnek, vacsoráznak az ifjú párral, már kényesebb ez a kérdés. Ha hosszabb ideig tartózkodunk zárt helyiségben, a kalapot le illik venni! Ráadásul egy széles karima biztosan akadályoz a szabad mozgásban: inkább divatkellék, mint praktikus! Nem véletlen hát, hogy kalapot elsősorban szabadban viselünk, például kerti partykon, vagy ennek megfelelően egy kertben rendezett esküvőn. 

Milyen kalap az, ami megfelel a célnak? Kiskosztümhöz, erősebb szövésű anyaghoz gyapjútomp való. Gyakori hiba, hogy ún. szizálkalapokat hordanak Chanel-kosztümhöz! A szalmakalap kizárólag ünnepélyes vagy fényes, puha és vékony anyagokhoz dukál, nem szövethez. Szóval 20 fok alatt a szalmakalap igen visszás. Ha nappali kosztümhöz szeretnénk kalapot venni, de rémiszt a nagyobb és melegebb típus, válasszunk toque-ot vagy apró karimás gyapjút. (Ehhez a diszkréten hátratűzött hosszú haj vagy a rövid Kleopátra haj a leghelyesebb.)  A nagy karima alatt a hatalmas lobonc  nem szép! Inkább sima, hátrafogott hajat viseljünk. Az apró kalapon lehet színben tartott fátyol, virág is – így nőiessé és könnyeddé tesszük. Amennyiben olyan alkalom van, melyre kalapot szeretnénk venni, áldozzunk a szép minőségre, mégha ez nem is lesz olcsó. Az alkalmi kalap karimája nagyobb is lehet, azonban alacsony hölgyek ügyeljenek, nehogy összenyomja őket optikailag. 

De térjünk ki a hölgyek másik kifogására, amiért nem szeretnének kalapot venni: azt állítják, nincs “kalap-arcuk”. Én erre azt szoktam mondani, hogy ez egy olyan dolog, mintha valaki nem sminkel vagy nem hord ékszert – szokás és próba dolga! Mindenki találhat olyan formát, ami jól áll neki. Ez persze nem jelenti azt, hogy jól is érzi majd magát abban a kalapban, ami jól áll neki, ez érthető!


Nézzük hát általánosságban, milyen általános tanácsok alapján válasszunk kalapot: 

Az igazi “kalaparc” ovális, hosszúkás. Neki minden jól áll, a picitől a hatalmas malomkerékig. Úgy is megfogalmazhatjuk ezt, hogy például a fejbe húzott, keskeny modellek kizárólag az ovális arcúaknak állnak jól! A mélyen behúzott kalaphoz az sem árt, ha a hölgy álla ovális, nem tokás és a szája is megfelelő vastagságú, szépen sminkelt, hiszen egy szembe húzott kalap után az arc értelemszerűen száj-hangsúlyos lesz. 

A nagyon nagy karimájú kalapok természetesen elveszik az illető hölgy magasságát, így ügyeljünk arra, melyik nem “nyom” minket. Gyakori hiba viszont, amit észlelek, hogy alacsonyabb hölgyek, akiknek kerekdedebb az arcformájuk, túl kis karimát választanak, ami helytelen! Igaz, hogy a nagy kalap nyom, de a kisebb fejrész jobban kiemeli a széles arcot. Amit nyertünk a vámon, elvesztjük a réven! Ha nincs kéznél stylist vagy jó ízlésű eladó, próbálgassunk és kritikus szemmel nézzük meg magunkat, ne prekoncepcióval menjünk vásárolni! 

A többi arcformájú hölgy se csüggedjen. Az alacsony fejrészű (kerek vagy egyenes tetejű), Girardi-stílusú, mérsékelt karimájú kalapok majd’ mindenkinek jól állnak. A kalap fejrésze sarkalatos kérdés: rövid vagy hosszú, kerekded vagy lapos tetejű? A kerekebb állú hölgyeknek egyértelműen a lapos tetejű, a fejbe nem túlzottan belesüppedő kalapforma a helyes. Így, mivel az arcból több látszik, a fej hosszabbnak, arányosabbnak tűnik. A kerek kalap-fejrész pedig a szögletesebb arcoknak áll jól, lágyabb vonalaival nőiesebbé teszi az arcot. 

A kalap felvételénél fontos kérdés, hogy sikkesen hordjuk: a fej tetején táncoló, túl kicsi méretű kalapocska éppolyan nevetséges, mint a homlokot szabadon hagyó, kissé hátradöntött stílus. (A fejtetőn lévő kontyra húzott kalap a stílustalanság csimborasszója, amikor is a konty kitölti a kalap fejrészét és a karima valahol a fül felett táncol.) 
A kalapot elölről buktatjuk a fejre, úgy, hogy karimavonala párhuzamos legyen a földdel! Ha a kalap stílusa túlzottan behúzott (pld. a harangnál) és ez zavaró, akkor vessük el az ötletet, ne próbáljuk kitolni az arcból. A kalapot az eladó megtanítja feltenni – lessük ezt el tőle! Sokszor az enyhén megbillentett, hetyke stílus adja meg az öltözetnek azt a pluszt, amitől valóban nagyvilági lesz. 

Két fontos kérdés marad még a kalap kiválasztásánál: az egyik a színelmélet. Mivel mindenki bőre vagy hamvas vagy meleg hatású, ügyeljünk arra, hogy a kalapunk erősítse és ne lerontsa megjelenésünket. Kalapban talán még a smink is kontrasztosabb, erősebb kell legyen! Egy határozott színű kalap, pld. narancsszínű, színes fényt csap az arcra, ami nem biztos, hogy előnyös. A másik kérdés pedig a fotózás: a karima árnyékol, amire a fotósnak külön ügyelnie kell: derítenie kell a közeli felvételeken, ha Önt fotózza. Ha a távolabbi képek készülnek, akkor sajnos el kell fogadjuk, hogy a szemünk teljes árnyékban lesz, nem fog látszani!